Egy dicséret erre is

Ugyebár jön-megy az ember, a világ meg elétárja érdekes dolgait... az érdekes dolgok meg gondolatindítók. Jután semmi dolgom nem volt az égvilágon, de hát erre vezetett az út. Azután megpillantottan mentemben őt a gyerekkel, kanyar, valahová lepakoltam a kocsit feleségestől, és visszaügettem. Egy nő állt a talapzaton, egy mai nő, kezében gyerekkel. Nem vicc, tényleg... a háttérben meg egy templom. Ez olyan együttható, amiért akár visszafordul az ember. Szóval... egy templom előtt, annak előkertjében nem egy ásatag uralkodó áll, pozőr módon koronában, kereszteket, jogarokat, aranyalmákat lengetve, hogy az alattvalók itt essenek össze az ájulástól, meg nem valami búbánatos szent, akit az tesz erényessé, hogy nem hajlandó biológiai életet élni itt e földön, hanem egy mai, "létező", egy közülünk nő, válltáskával, kezében egy gyerekkel, a tipikus pózban, ahogy egyensúlyoz a "terheivel", szóval, itt úgy éreztem, hogy na, ezt észre kell venni, meg kell dicsérni.