Jó halászlé, élvezhető haltepertő, gyenge harcsapörkölt

Gyönyörű környezetben, a városon kívül találjuk meg a keceli halászcsárdát. A beltér klasszikus csárdai, nem túlbonyolított dekorációval. Az asztalokon kék terítők fehér mintázattal, továbbá chili-, bors- és sódaráló. A vendégek kapnak szép, bordó színű, a csárda nevével és halas bográccsal ékített partedlit, ami egyszerre megnyerő hangulati elem és praktikus, öltözetóvó megoldás.
Hagyományos magyar konyhát visznek.
A halászlé kifejezetten jó, bár egy fokkal sósabb az optimálisnál. A friss halkockákat nem főzték túl, a lé nem túl sűrű, színe megnyerő. A mellé adott, helyben sültnek tűnő kenyér messze átlag feletti.
Sajnos mindez nem mondható el a kapros túróscsuszával körített bakonyi harcsapörköltről, melynek szaftja nem pörköltszerű, sűrítése mesterséges, ízre sem emlékezetes. A túlpirított gombacikkeket rászórták tálalás után a pörköltre. Elszomorító darabja a műfajnak. A túrós csusza nem kiugró, de élvezhető, akárcsak az uborkasaláta. ű
A haltepertő nem rossz, a hal friss, de kissé túlkészült, nem feltétlenül igényli fokhagymát, amivel fűszerezték. A lilahagymasaláta korrekt, a tartár szintén. Felfele kerekített négy pont.