Rákokra alapozó, távolkeleti ihletésű konyhát visznek, az étlap dicséretes rövid és áttekinthető, minden frissen készül. A séf Gyurik Norbert, aki Németországban szerzett tapasztalatot, de dolgozott a jónevű Vágódeszkában is. A két olasz habzó és ötféle csendes bort kínálnak. Valamennyi bort decire is kimérik. Csapon Peronit és Floris Kriek-et tartanak, van két nullás sörük is. A töményitalaik a standardok közé tartoznak. Készítenek limonádékat, ginkoktélt és Aperol spritz-et. A kiszolgálás kedves, udvarias. Bor témában van tér a fejlődésre, az ifjú hölgy nem tudta megmondani, hogy az itallapon egyébként érthetetlen módon mindössze balatoniként feltüntetett Sauvignon blanc-nak ki a termelője, pedig ott áll a hátcímkén. Egy olyan helyen, mely a bort a nevébe emeli, elvárható, hogy egy ilyen banális kérdésre választ kapjunk, különösen, ha a borválaszték mindössze hét tételes. A pho leves ízletes, harmonikus, külön kiemelendő a jó állagú, jó ízű marhahús, mely meghaladja a legtöbb pho-bár produkciójának szintjét. Dilemmáztunk, hogy fehérboros kagylót kérjünk-e vagy rizstészta-gombócot garnélával töltve, mangós ponzuval, a tulajdonos a kagylót javasolta, azt is vállalva, hogy ha nem az elvárt ízvilágot kapjuk, akkor vendégei vagyunk bármelyik fogásról is legyen szó. Nem éltünk a rendkívül gáláns ajánlattal, de tény, hogy héjas kagylóra számítottunk. A lé sótlan volt, még az átlagnál kevesebb sót használó asztaltársam szerint is. Összességében nem volt ez rossz produkció, de nem érte el a másik két fogás színvonalát. A sótlanságot lehetett orvosolni, ellentétben a fősodratú helyeken sokkal jellemzőbb elsózottsággal. A salátamixszel, savanyított zöldségekkel, babcsírával, pack choi-jal, mangós dresszinggel, mogyoróval és kellő mennyiségű zöld korianderrel készült garnélás umami szendvics meggyőző volt, ízletes és szépen tálalt. 4,5 pont az összélmény, amit felfele kerekítek.