Az épület tervezője Lechner Ödön és Pártos Gyula volt, de mindenki inkább Lechner épületeként emlegeti, ezért is a kávéház elnevezése. Bemutatkozójukban azt írják, hogy az épület tervezőinek emléke előtt tisztelegve alakították ki a Lechner Kávéházat, amelynek hangulata múltat és jelent ötvöz. Múlt és jelen, hagyományos ízek és megújulás, modern gasztronómia fogadja a vendégeket a kínálatukban. Már jó előre azt terveztük, hogy megérkezésünk után itt fogunk ebédelni, mert a programunk nem engedett meg hosszú étkezést, a kávéházi menü jellegzetessége pedig éppen a gyors elfogyaszthatóság. A helyet pedig éppen olyan kellemes, kulturált kialakításúnak reméltük, mint amilyennek megtapasztaltuk. A Lechnerben hagyományos meleg ételt jellemzően a hetenként meghirdetett menüből lehet fogyasztani. A párom ezt választotta, falusi orjalevest és óriás bécsi szeletet evett bajor burgonyasalátával. A leves mindössze csészényi, a bécsi szelet pedig valóban jó nagyra ki lett klopfolva, de a hús így csak 2-3 mm vastag volt. Nem gond ez, hiszen nem akartunk mi nagy lakomát csapni, és ez a kétfogásos menü csak 2640 forintba került. Én Mediterrán deszkát rendeltem, ami valóban egy deszkán lett gusztusosan tálalva, serrano sonka, chorizo, olajbogyó, pesto genovese, napon érlelt paradicsom, lila hagyma chutney, házi kenyér. Mindenből egy kicsi, de összességében éppen elegendő egy ebédre. Én nagyon élveztem ezt a változatosságot. Csak hát a sör! A sörkínálat lehetne minőségibb is! De ez van az országban sok helyen. Ha nem kifejezetten sörspecialitásokra szakosodott a vendéglátó, akkor a legunalmasabb középszert csapolják vagy hozzák ki üvegben, azokat a márkákat, amelyeknek valószínűleg legrámenősebb az értékesítési csapata. Tőlem emiatt egy pont levonás jár a Lechnernek!
