Élménylátogatás

Kecskeméten kint voltam a vonatkatasztrófa áldozatainak emlékművénél, amit tulajdonképpen én mutattam meg a taxisnak, aki ott megvárt, aztán valahogy visszavitt a város felé, és az ő tippje volt, hogy ezt a múzeumot megmutassa nekem, miután érdekes látnivalókról érdeklődtem nála. Le is tett az ajtó elé. Én meg hopp, be, ezzel alaposan meglephettem az ott dolgozó hölgyet, más látogatónak híre-hamva sem volt, és ő is éppen mással volt elfoglalva, nem velem. Így aztán vártam, amíg rám is sor kerül, addig ott ténferegtem és reménykedtem, hogy megéri megtekinteni ezt a helyet. Így utólag már könnyű, de bizony, hogy megérte, de még mennyire! Mivel én voltam az egyetlen arrafelé, hát nekem jutott a teljes vezetés, kívülről egyáltalán nem látszott, hogy ez egy ekkora létesítmény, csak mentünk és mentünk teremről teremre, a hölgy előttünk és utánunk kapcsolgatta fel és le a villanyokat, hogy ne égjen hiába, és egyre érdekesebb volt az egész. A népi iparművészet egy izgalmas dolog, használati tárgyak fából, fémből. bőrből, subák, ruhák, ostorok és lószerszámok, szőttesek, és számtalan egyéb, és roppant gazdag a gyűjtemény. Néha kitekint, még a határokon túlra is. Az épület meg egy volt laktanya, a végén istállóval, na, ott végződött a séta, de ami közte volt, az nehéz lenne röviden leírni, mert csupa szívmelengető látványosság. Mikor végeztünk a bebarangolással, a kedves segítőm még fel is hívta nekem a hangszergyűjteményt, és bíztatott, hogy csak menjek, mert nyitva is vannak, én meg odáig loholtam és ráztam a bezárt ajtót. De az már egy másik történet. Ez az iparművészeti kiállítás tényleg megéri a ráfordított időt, szépen karbantartott nagy tárlat, és még szakmai vezetést is kapsz mellé.