Mai élményadag

Mi elmentem a Deák kúriába. Na nem azért, mintha még nem lettem volna ott, de az olyan régen volt, hogy nem írhatom be már az ittjartam oldalra. Egyébként meg milyen kínos, ha nem voltál még a Haza bölcsének lakóhelyén, akkor tulajdonképpen mit csinálsz úgy általában, ha ezt sem nézed meg? Szóval elnyargaltam odáig. Éppen átálltak téli időszámításra, egy órával rövidebb a nyitvatartási idő, én meg csak úgy belihegtem pénztárzárás után. De mondtam, hogy nekem nem is kell a pénztár, mely olyan öreg vagyok, mint az országút, hálni jár belém a lélek. Így aztán beengedtek, fussak egy kört, ha már lehaladtam ide a világ végére, én meg lelkendezve meséltem söjtöri élményeimet, Deák szülőházáról. Szépen, finoman, puhán bejártam a házat, olyan tisztelettel, ami mindenképpen megilleti. Közben csináltam néhány képet ide nektek, hogy ne ezt a szeméttárolóban talált, rosszfelbontású képet kelljen használni a lapnak, aztán teli lélekkel elhagytam a terepet. Azért mégis csak sokkal könnyebb így a lelkiismeretnek. Deákról meg talán nem is kell semmit külön itt írnom, hiszen aki nem ismeri, úgysem ezen a nyelven olvas,