Barátságtalan hely arany áron

Vasárnap tértünk be az étterembe hosszas keresgélés után és nagyon éhesen.
Az első csalódás már a bejáratban ért minket, az udvaron álló asztalok ugyanis mind áztak az esőben, mivel csak egy egy napernyő védte őket. Oké, akkor menjünk be, úgyis hűvös van.
Belépünk, köszönünk, semmi válasz. Leülünk, 5 perc múlva kapunk étlapot, a pincér nem kérdezi meg hozhat-e innivalót. Hozzátenném, azt sem lehet tudni ki a pincér és ki a vendég, mert mind más ruhában van, az egyikük konkrétan egy piros pólóban futkozott.
Nézzük az étlapot, kerekedik a szemünk, ennyiért a parton is jóllaktunk volna.
Kb fél óra várakozás után megkapjuk az ételeket.
A mennyiségre nem lehet panaszunk, viszont az íze már nem olyan meggyőző, nagyon gyengén volt fűszerezve.
Jön a csúcspont: Épp arra járt az egyik idősödő pincér, kezében üres tányérokkal. Intek neki, udvariasan szólok: Kérem, fizetnénk!
Erre a válasz cinikus hangon és pofákat vágva: Uram, előbb leteszem a tányérokat jó?
Most komolyan így kell beszélni a vendéggel?
Ezt a helyet garantáltan nem látogatjuk meg többé.