Durva mellékcsapás

Azt hiszem, Marcaliban akartam enni valamit. De átdöcögve a városon semmi nem akadt a szemembe, ahol megállhatnék. Valahogy másmilyenre emlékszem ezzel a várossal kapcsolatban. Azután jött Kéthely, és mondtam is magamban, nem érdekel, akkor eszem itt, lesz, ami lesz.. Egy Vadásztanya nevű helyen fékeztem, hopp, itt van, megtaláltam az ebédemet. Talán kedden történt mindez. Bent nagy izgalom támadt, a hölgy meg az úr tüsténtkedni kezdett, hogy csak tessék, tessék, lesz itt mindenféle jó, üljek csak ki a külső teraszra, itt bent nem jó, nemsokára végeznek a munkások a faluban, jönnek és hát nem való az ilyen úri füleknek.. És aztán a fejből felsorolt ajánlatokból választottam a hátszínt holstein módra. Kimentem leülni az asztalokhoz, kicsit ténferegtem, mert nem voltak tiszták, nem voltak gusztusosak, kopott és kissé inkább piszkos volt mindegyik. Ahová leültem, ott volt egy fél pohár lila lé, meg egy cigicsutka a hamutartóban, Gondolom, nem volt még mód leszedni az asztalt. Kimentem a WC-re, igazán büdös, piszkos kis hely. Közben kaptam evőeszközt, a villára rá volt száradva 5-6 ételmaradékfolt, visszavittem, hogy cseréljék ki, a tulaj elnézést kért, és kicserélte, mondta, hogy a mosogatógép miatt van ez, mert mióta az van, az evőeszköz ilyen. Kijött a holstein, és egész ehető volt. Közbe jött egy öreg szaki, aki átnyúlt az asztalon, s mondta, hogy az az ő fröccse, csak elment reggel dolgozni, itt hagyta. Reggel óta ott állt a lé?? Ez itt így megy? Két korty között 8 óra munka? Érdekes. Az igazán ápolatlan fazon le és fel járkált a poharával, nem ivott belőle, lehet, hogy valami talizmán... húú, gyorsan ittam valami körtelevet, fizetem aztán eliszkoltam, ahogy csak tudtam.