Hogy kerül az ember ide?

Érdekes oka van, valahonnan Pannonhalmáról téptünk hazafelé, fogyasztva a drága benzint, amikor mondom, hogy kávé... ideje lenne inni egy kávét. Országúti pusztultban nem akartam, jött a tábla, hogy Nagyigmánd! Hej, kiáltottam, egykori nagy szerelmem innen való, én meg még csak be sem dugom az orromat ide soha? Nejem is egyetértett, menjünk hát Nagyigmándba kávét inni, közel van az M1-hez. Mentünk, aprókat gurultunk végig a falun, sehol semmi. Nyoma sincs presszónak, büfének, kocsmának... mit csinálnak itt az emberek, szomjan halnak? De az ördög húzza rájuk a kapucniját, akkor is iszom egy kávét valahol! Na, és így kerültünk egy idő után Kisbérre. Körforgalom, szépséges lószobor, és máris ott van a Nita fagyizó! Van egy másik cukrászda is, a körforgalom másik ágán, de az zárva volt. Nita nyitva, tehát ő nyert! Vidáman bemegyünk egy parkolás után, kedves fiatal lány van, mit kérjek egy fagyizóban, persze, hogy fagyit, pohárba kértem, aztán állva megettük kint, mint a lovak. Ha már Kisbéren vagyunk amúgy is. Neon, pasztellszínű olaszos fagylalt, az íze is mérsékelt, de kánikulában felértékelődik. Meg is ettük, és akkor most kérek egy kávét. Milyen kávét? Itt nincs kávé. Ó, hogy az a.... a cukrászda meg zárva. Hogy segítsen rajtam a drága lány, megmutatta az út túloldalán a Friss pékséget, ott kapok kávét. Így aztán egy fél óra alatt hatalmas tapasztalatra tettem szert Kisbér vendéglátóipari egységeit illetően.