Az egyik legjobb üzenet

Szigetközi bolyongás során találtam. Ilyenkor úttalan utakon is szívesen kavarog az ember, sok kilométert lehet menni minden irányba, el is lehet tévedni, természetes vizek, mesterséges szabályozások, tavasz, Duna, fodrozódó habok vagy méltóságteljesen hömpölygő folyam mindenfelé... Ezért a kis emlékműért már csak kipattantam a kocsiból, egy "Itt egy normális szent!" rikkantással. Azt például nem tudom, hogy ezen a hídon miért osztrák zászló van, mert ez a híd elég messze van Ausztriától, de sebaj. De az emlékmű!! Na, itt egy ötös Szent Kristófnak! Róla ugyebár azt tudjuk, vagy hisszük, hogy egy teljesen posztbiblikus szent, a semmiből találtatott, és annyira legendás, hogy még a bármilyen zizi jelenéseket elhívő egyházak sem adnak neki igazán hitelt. De elfér a többi között, attól, hogy nem volt igaz, még jelentős csodatévő és védőszent, sokfelé cipeli a kisdedet a vállán. De nem is ez a fontos, tényleg! Hanem az üzenet! Mivel ez a környék (is) hemzseg a trianonozós emlékművektől, amiknek a vetülete az együgyü lelkekben az, hogy csóró Magyarország van a célkeresztben, benne áll a szép, izmos, pirospozsgás legény terpeszben, meg a pártás-pruszlikos honleány, az öt körülöttünk lévő ország lakói meg sátánarcú, patás, villásfarkú démonok, sakálok, hiénák és keselyűk, a fogukról csorog a vér, vicsorogva kúsznak és mind szét akarja tépni, lerabolni, a lengőgatyás meg a pártás-főkötős ártatlant. Ez úgy nem annyira baráti hozzáállás a szomszéd népekhez, és akkor itt van ez a Kristóf a semmiből! Verj hidat, ne éket, emberek népek közé!! Istenem de szép! Kár, hogy ez az egész így el van dugva a Szigetköz dzsungelében és nem látja, nem olvassa, így nem is érti meg senki!