Felügyeltem a munkálatokat

Ez vicces volt... vacak, borús időben hágta meg az autóm a domboldalt, éppen zordul fújt a szél és keresztbe vágott az eső. A kilátó mellett egy fehér kisteherautó parkolt, pont olyan, amilyent a falvakban használnak ilyen-olyan munkavégzésre. És persze egy rakás roma közmunkás volt ott, akik bent lapultak a kilátóbal, ott cigiztek a faszerkezet közepette és páran mobiloztak is. Jöttömre aztán riadtan felpattant mindenki, szerszámokat ragadtak, és tűztek ki a dolgozni, gereblyézni. Én meg, ráérezve a helyzetre, szigorú képet vágtam, visszaültem a nagy, idegen autóba, és tényleg úgy csináltam, mintha őket figyelmén. Néha még a jegyzetelést is előadtam, mobillal csináltam képeket. Fiam hívott közben telefonon, meséltem a pozíciómat, olyan jókat röhögtünk, hogy le kellett buknom, hogy le ne bukjak. Na de azután feloldódott a helyzet, bekirándultam a kilátót, szép, faragott, míves létesítmény, mindenféle faragással, festményekkel telemagyarkodva a földszinttől a padlásig, igazán figyelemre méltó. A környezetében mindenféle királyszobrok állnak, ez a koronás fők iránti szervilis imádat vérünkké vált, bennünk szunnyad immár örökre. Na, de klassz a kilátó, meg az is, hogy egy ilyen oldalon megmutathatja az ember másoknak is.