Keserves emlék

Ez az emlékmű Návay Lajosról és társairól szól, akiket itt kegyetlenül meggyilkoltak a Tanácsköztársaság vörös gyilkosai, miközben Makóról menekültek a támadó szerbek és franciák elől. Ez így egy kerek mondat volt a magyar történelemből. Persze, attól függ, mikor hangzik el, mikor írják le. Az 1945 (48) után hatalomra került kommunisták úgy vélték, a Tanácsköztársaság a nép jogos harca volt az elnyomó urak ellen, és ez igazolná a gaztetteket is, a polgári bandákkal visszaszivárgó történelmi iszap meg a fehérterrort képzeli némileg jogosnak, azaz a vörösök irtását. De hát erről szól az egész történelmünk, egyik zászló alól szaladgálunk a másik lobogó alá. Ez az emlékmű elkészült egykor (1929-ben), 1945-ben lerombolták, 2014-ben visszaállított, rekonstruálták, attól függően, hogy a világunk kakukkos óráján melyik figura jön ki újra a fogaskerekek csikorgása által. Ahogy kilépsz a vasútállomás épületéből, rögtön ott találod. Megállni, elgondolkodni, nem elkövetni újra a régi hibákat. A Mementók erről szólnak.