Ismereteim hiányában

Morcos, borongós, esős időben csatangoltam a város főterén, itt-ott mindenféle szobrok, aztán amikor ezt a lányt megtaláltam, sokkal jobb lett minden. Volt benne valami üde, valami tavasz, nem poshadt szent, nem búskeserves ősi meg hősi, hanem amolyan kis csajos, téren ülős, drótból van és a szemüvegét igazítja, teszi fel vagy veszi le, de azt mondja, hogy nem ám amolyan búval izélt ez a város, hanem laknak benne emberek, fiatalok, lányok és fiúk, ideülnek, talán szelfiznek vele, vagy lehet, hogy még a kiránduló családok is, szóval, nyugi, elmúlik majd a ború, kisüt majd a nap, és jobban fogod érezni magad. Most, így utólag, nagyon verem a fejem a falba, vannak ennek a csajszinak testvérkéi is, a Napfény lányok. csak át kellet volna sétálnom két utcával arrébb, de ki tudta ezt akkor? Így meg már... szóval, előbb tájékozódni, aztán kirándulni! Hány olyan hely volt már, amikor elmentem valami mellett... hát most itt is ez történt. De azért ennek a lánynak örülök! Meg a város nevét kiíró betűk tetején is ül egy kisebb, lengeti a lábát, talán majd látható lesz ő is!