Petőfi Sándor Emlékméhes Kölesd - Borjád

Már nem igazi méhes, de a hely szelleme ittragadt. Nagy vándor volt ez a Petőfi Sándor viszonylag rövid életében, de nagyon sokszor nagyon inspiráló helyekre jutott el, amik nélkül nyilván a költészetének kincsestára sem lenne ennyire gazdag. Én itt csak megpihentem, élő emberrel az egész faluban nem találkoztam, és élő méhecskével sem. Csak lemész a kertbe, amit madárdal leng körül, gazdag színek varázsolnak a fák között, már csak ezért is. . . aztán ott lehet ülni, elmélkedni. . . Nagy kujonnak képzelem Petőfit, ami egy nagyon egészséges tulajdonság, azoknak mindig lelkük is van, akik az élet összes szépségét együtt látják és élvezik, hmm, lehetett valami köze ennek a Sass-lányokhoz? Remélem, igen. Hát, azok a versek, amik talán idekötödnek, fel is idéződnek itt, ahogy elüldögélsz a helyen. . . Ajánlanám én is a helyet tovább, de csak azoknak, akiknek csápjai is vannak erre. Ide csak magányosan, csendben szabad jönni, mint egy templomba.

Jelenleg a Sass családról és Petőfiről láthatunk képeket, kaphatunk információkat. Az irodalomtörténet úgy tartja számon, hogy a költő a Sass-fivérek - István és Károly - illetve húguk, Erzsike társaságában tette meg az utat Uzd és Borjád között a Pesthy család négyökrös fogatán. 1845 szeptember 26. október 7. között itt írta Petőfi Sándor A négy ökrös szekér, A Magyar nemes, Gyermekkori Barátnémhoz, A költő s a szőlővessző, Hegyen ülök, Szerelem átka című verseit. A méhes előtti szobron A költő s a szőlővessző" című versből olvashatunk egy részletet.