Rendeltetésszerű használat

Azt hiszem, az ittjartam oldalnak az a rendeltetésszerű, igazi haszna, hogy ha valaki felfedez valamit, felhívja rá mások figyelmét, mások meg megköszönik és elmennek oda. Milyen ritkán fordul ez elő... Akkor először is megköszönném Csujó kollégának az ajánlást, igen, elmentem Borjádra, ami nem Kölesd, hanem Borjád, és meg is találtam a Sass kúria mögött a kertben a méhes emlékét. Már nem igazi méhes, de a hely szelleme ittragadt. Nagy vándor volt ez a Petőfi Sándor viszonylag rövid életében, de nagyon sokszor nagyon inspiráló helyekre jutott el, amik nélkül nyilván a költészetének kincsestára sem lenne ennyire gazdag. Én itt csak megpihentem, élő emberrel az egész faluban nem találkoztam, és élő méhecskével sem. Csak lemész a kertbe, amit madárdal leng körül, gazdag színek varázsolnak a fák között, már csak ezért is... aztán ott lehet ülni, elmélkedni... Nagy kujonnak képzelem Petőfit, ami egy nagyon egészséges tulajdonság, azoknak mindig lelkük is van, akik az élet összes szépségét együtt látják és élvezik, hmm, lehetett valami köze ennek a Sass-lányokhoz? Remélem, igen. Hát, azok a versek, amik talán idekötödnek, fel is idéződnek itt, ahogy elüldögélsz a helyen... Ajánlanám én is a helyet tovább, de csak azoknak, akiknek csápjai is vannak erre. Ide csak magányosan, csendben szabad jönni, mint egy templomba.