Nehéz szívvel

Ilyen helyen azért, hát, mit is mondjak.... mire értékel az ember és mit? A katasztrófát? A gyászt? Jöttünk Ajka felől, és az út mellett félelmetesen tornyosulnak ma is a zagytározók. A halál hullámzik bennük. Persze, amikor beérsz Kolontárra, akkor meg már a falu elején elnémulsz, és csendben, lábujjhegyen vezetsz tovább. Az emlékhely egy dolog... csinálnak emlékoszlopot, szép virágos tér, színes, szépen gondozott, áldozatok neve oda van írva. És itt még nem rendülsz meg annyira, mert ez a gyász kirakata, de elsétálsz 200-300 métert ahhoz a házhoz, ami ma is úgy áll, ma is őrzi a borzalom vörös árnyékát. Ott térdrehull az ember lelke, az iszap vonala a mellemig ér, a szobában falhoz vágva a bútorok, maradványok, emberi életek... hát erre mit mondjak.... nem is tudom.