Estipék

Távol álljon tőlem, hogy mindenféle pékségekbe csak úgy bejárjak minden ok nélkül, kiflicsücsökért, vagy bármiért, de ez úgy volt, hogy Környére értünk, mindig abba a tipikus elágazásba botlik bele az ember, ami a templom előtt ágazik ketté, és vagy innen jön vagy onnan, összefolyik az út és egy visz tovább. És ezen az úton vannak vendéglátóipari létesítmények végig, meg itt lehet parkolni is. Én meg már falvak sora óta mondogattam, hogy este van, fáradok, valami kávét kéne valahol inni, a feleségem meg azt mondta, hogy jó lenne valami friss péksütemény vacsorához, mert amúgy nincs otthon sokminden. Erre ott virított a Linda Pékség reklámja. Előtte hely. Be is mentünk, eléggé nem örült nekünk a hölgy, talán már zárni akart, kávé csak automatából van, viszont vettünk két tényleg jó valami sósat, meg két tényleg jó valami édeset. A sós olyan vegyes szendvicsféle, szalámikkal, az édes meg túrós táska, és otthon aztán teljesen jól elvoltunk vele, míg a kis automatás kávém azért elég vacak volt helyben.