Baraaaacs❤️

Hogy mi nekm Kunbaracs?
Nem is tudom. Ezt nem nagyon lehet egy rövid értékelésben elmondani. Ezt meg kell tapasztalni.
Egy hely, ahol nem látod a kerítést. Nem érdekel, hogy hol van a határ, mert egyszerű nemességgel nem akarsz kimenni innen.
Egy hely, ahol mindenki egy nagy családba tartozik.
Egy hely, ahol azzal foglalkozhatsz amivel szeretsz.
Én 4 vagy 5 éve járok ide mindig vissza. Nem tudom pontosan, mivel nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egész évben ezt a pár hetet várom. A szüleim is tudják tanusítank, hogy a tábor elötti utolsó napokban már nem is nagyon vagyok otthon. Lélekben már Baracson vagyok. Végigpörgetem az emlékeket, az embereket. Amikor végre valahára megérkezek akkora öröm önt el, hogy tudom végre itt vagyok. Olyan érzés ez mit amikor hosszú utazás után hazaérsz.
Azt, hogy milyen nagyszerű ez a tábor az is mutatja, hogy nagyon sokan vagyunk akik vissza járnak ameddig csak tudnak.
A legtöbb ember számára a legfélelmetesebb a korai kelés lehet. De az sem kínzásból van. Meg lehet szokni.
Itt az a jó, hogy nem úgy lovagolsz mint a legtöbb lovardában, hogy odamész, felülsz a lóra, lovagolsz, leszálsz és hazamész. Itt te pucolod, nyergeled, itatod, lovagolsz, leszereled és kiviszed.
A táborban soha nem unatkozol. Mindig van valami program. Vagy amikor nincs akkor alszol, ha tudsz.
Mindenkinek csak ajánlani tudom! Ha teheted mindenképpen menny el!