MINDEN ÁLDOZAT EMLÉKÉRE

Érdekes dolog ez az emlékművekkel Kunhegyesen: az 1956-os emlékművet alig lehet észrevenni a református templom bejáratánál, és ezt is szinte csak véletlenül láttuk meg a fák között, az utcától több méterre bentebb.
Nem voltunk rá felkészülve, nem tudtunk előzetesen róla. Elkezdtük hát körbejárni, olvasni a feliratokat a sok-sok név fölött.
Nehéz ügy ez egyébként is Magyarországon az áldozati emlékművekkel. Az I. világháborúban elhunytak emlékére szinte a legkisebb faluban is találunk valamilyen jelet, táblát, szobrot, hiszen ezt akkoriban erősen szorgalmazta a kormányzati politika. Nem így a II. világháború áldozataira való emlékállítást a szocializmusban. Az már egy kényes téma volt, nem is sok településen mertek vállalkozni rá, mert ki tudja, hogyan is kell értelmezni a hőst és az áldozatot. Aztán jött 1956, amire nemhogy tisztességgel emlékezni, emlegetni sem nagyon volt szabad évtizedeken át.
Győrfi Lajos, a Nagykunság egyik jeles szobrászának itteni, a református gyülekezeti ház előkertjében álló művével, egy több részből álló szoborkompozícióján viszont egyszerre emlékezik meg a település az I. és II. világháború, valamint a 19-es és 56-os polgárháborúban, eseményekben elvesztett lakosairól. Mindannyiuk neve fel van sorolva. Összesen 658 név.
A XX. század áldozatainak emlékműve tehát az e században történt tragédiákra és áldozatokra emlékezik és emlékeztet. Az 1993-ban felállított szoborcsoport Kunhegyes százados történetét és fájdalmait idézi. Az áldozatok, valamennyi áldozat emléke előtt tiszteleg a település, és megőrzi nevüket az utókornak. Megrendítő!