Eddig nem rossz, de lehet ez igazán jó is!

Kunmadarasra és környékére készültünk kirándulni, így fedeztem fel itt, hogy már Madarason is van egy figyelemre és kipróbálásra érdemes étkezde. Ezért hát úgy szerveztük az utunkat, hogy az ebédidő ennél a helynél érjen bennünket. Hogy mások is, többen így gondolták, rögtön látszott a sok autóból, amely a Ferdinánd előtt parkolt vasárnap ebédkor. Meg is ijedtünk, hogy nem lesz hely, vagy ha igen, sokat kell majd várni az ételre. Egyik sem következett be:
Az utcára nyíló teraszon találtunk egy szabad asztalt, és bár az ilyen célra nem a legjobb polikarbonát tető ontotta ránk a Nap fényét és melegét, ezt a szomszéd asztal hölgyvendégeinek javaslatára és segítségével megoldottuk, betolva az asztalt a falhoz. A rendkívül rokonszenves, gyors, jó stílusú pincérkisasszony hamar hozta az életmentő söröket, de sajnos az ital nem volt elég hideg, emiatt gyorsan tovább is melegedett.
A párom kötöttgaluska levest rendelt, amit mi nagyon jól ismerünk, szeretünk. Én is megkóstoltam. Nem volt rossz, de a fűszerezése kicsit gyengére sikerült, a tészta görcsök pedig már kezdtek szétázni. Főfogásként mindketten pecsenyekacsa májjal készült ételt kértünk. Tudjuk persze, hogy ez nem hízott libamáj, hogy elég száraz alapanyag, de reméltük, a szakács tud valamit, amivel ezt enyhíti. Nos, sajnos nem tud, ráadásul a rántott májszeleteket pankó morzsába forgatta, ami csak még szárazabbá tette a májat. De azért nem volt ez menthetetlen, sőt mentettük is: a maradékokat haza hoztuk.
És hát a Ferdinánd! A Nagykunság emblematikus házi sütije! Már előző naptól fogva vártunk rá, vártuk az élményt. Kiderült, hogy ugye vasárnap van, nagy a kereslet, nem tudnak eleget készíteni belőle, már nincs. De van Ferdinándból készült mákos guba! Az ember azt hinné, egy vidéki kelt tésztás specialitás nehéz, nyögvenyelős. Hát nem! Pillekönnyű finomság érkezett vaníliasodóban úszva. Ez utóbbit mi ugyan nem nagyon szeretjük, jó lett volna, ha ezt előre tudjuk, kértünk volna a gubához inkább valamilyen dzsemet. Na, majd legközelebb! Mert jövünk még, az biztos! És előre szólunk, hogy: Ferdinánd rendel!