Irodalmi emlékeim nyomában

Fekete István kb. akkor tanított itt Kunszentmártonban, amikor én születtem. Nem ebben a házban lakott, ez csak egy emlékház, a Bercsényi utca 12. szám alatti parasztházat Martonfi Benke Márta festőművész vásárolta meg. Az író az utca végén lévő fehér oszlopos házban lakott, egy egyszobás szolgálati lakásban. Viszont a szomszéd házba sokat járt beszélgetni, vacsorázni, ezt mutatja kint az emléktábla is. Én sokkal egyszerűbben bejutottam, mint szegény Agapanthus kolléga, kb. a helyi múzeumban voltam, ahol a szívélyes hölgyek azonnal áttelefonáltak ügyemben az illetékesnek, hogy van itt egy messziről jött vén bámész, aki nézni akar, az ellenoldali hölgy azonnal abbahagyott mindent, és közölte, hogy máris indul, de az ígért 20 percnél sokkal korábban oda is ért. Így jutottam be. Miért? Mert életem első könyve a Bogáncs volt, amit elolvastam, és ez olyan jól sikerült, hogy aztán Fekete István minden elérhető könyvét szintén magamba építettem, nyilván befolyásolta a világnézetemet, ezért aztán elmentem Göllére a sírjához, megnéztem a múzeumát Dombóváron, a szobrát Mosonmagyaróváron, a hatvani vadászkiállításon a kastélyban is van emlékszobája, hát ide ne jönnék el? Itt írta a Lutrát és a Kelét. Amúgy meg halászatot tanított ez a természetről mindent tudó, időket túlélő hagyatékú zseni. Egyébként ilyen a ház a kedves hölggyel, aki beengedett, szokatlanul sokat, értőn és részletesen beszélgettünk az íróról a róla szóló emlékek között.