MEGKOPOTT PIETA

Kellemes kis liget, inkább mint park vagy kert, fogadja a látogatót a Szent Márton templom és a plébániaépület között. És amint elkezd az ismerkedő vendég nézelődni, nyomban feltűnik neki egy méretes Pieta-szobor. Ritkaság ez így szabadtéren, eddig csak templomban, kápolnában, vagyis épületen belül láttuk. Praktikusabb is a benti elhelyezés, hiszen hagyományosan az előírásos színekre van festve az alkotás, a festék meg nem igen bírja a kinti viszontagságokat, időjárási kihívásokat, itt meg a felette lévő fakoronában szunnyadó erdei fülesbaglyok anyagcseréjének végtermékeit is könnyen nyakukba kapják a szoboralakok. Látszik is, hogy jócskán megviselt már a festékréteg. Ráférne a Fájdalmas Mária-szoborra egy felújítás. Mert bár annál 40 évvel fiatalabb a mű, mint amit a talapzatán jelöl a tábla, de így is a 130. évében van. A szűkszavú ismertetőben, amelyet erről a Pietáról találni, ugyanis azt írják, hogy: A szakrális témájú emlékmű elődjét Kopó József és Tóth Erzsébet adományából 1856-ban emelték. Leányuk, Kopó Rozális újrafaragtatta 1896-ban Martinelli Antal budapesti szobrászművésszel a halott Jézust ölében tartó Fájdalmas Mária alakját. Megemlítendő még, hogy az alkotás körüli, ugyancsak megviselt kerítés oszlopán a STM betűk a templom és a település védőszentjére, Szent Mártonra utalnak. De itt komolykodás van, a libákra semmi utalás nincsen.