KÁLVÁRIAKÁPOLNA BEZÁRVA

Ezen a vidéken, a megyében nem túl gyakori, hogy a temetőkben kápolna lenne. Aztán eljön ember Kunszentmártonba, és kiderül, hogy két ilyen építményük is van, az Alsó- és a Felső-temetőben is. Ráadásul majdhogynem kisebb templom méretűek. Kedves itteni ismerősünk magyarázata szerint ez azt igazolja, hogy korábban, hosszú időkön át ez egy jómódú település volt, futotta ilyesmire a híveknek.
Mi most első nekifutásra az Alsó-temetői Hétfájdalmú Szűzanya kápolnát néztük meg. A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére emelt kápolnák leginkább temetőben állanak, a halottak oltalmára és az élők vigasztalására. A város akkor még egyetlen kápolnája 1869-ben mindössze két hónap alatt épült meg későbarokk, de népies jegyeket is magán hordozó stílusban. Az építmény összességében sem mondható jelentéktelen nagyságúnak, de azt külön ki kell emelni, hogy a tornya 10 méter magas.
A helyiek elmondása szerint régebben itt rendszeresen tartottak miséket is, de ma már a legutóbbi, 1992-ben történt teljes felújítás ellenére is a szentély falán olyan nagy repedés van, hogy látogatni sem engedik az épületet. Ezt a repedést mi is megtaláltuk, amikor körbejártuk a kápolnát, és bizony nem volt szívderítő látvány.
Az építmény előtt kálvária-szoborcsoport és kálváriasor is található. A 14, ugyancsak felújított stációs képet sem lehet azonban megszemlélni, mert, vélhetően alapos okból, de ezeket jól bezárt vasajtók védik. A kápolna homlokzati falának szoborfülkéiben elhelyezett és a kálvária-szobrok nyújtanak esztétikai élményt. És hát maga a temető is szépen rendezett, jól esett itt a séta és egy kis elmélyedés.