Hungarokávé

Lakitelken kóvályogtunk ebben a bizarr magyarmicsodálkodó műkatyvaszban, elég nehéz behatárolni a műfajt, a szándékot, okot, hogy ez az egész minek kinek és miért épült, de például az uszoda nyilván jó, azért biztos érdemes ide kijönni. Amúgy meg az egész olyan kereszténysámános mix, nyilván az ember érdeklődik minden ilyen után, aztán közben beugrott a kévázhatnék, és máris ott termett a Petőfi kávézó, a hotel hátfalához támaszkodva. Az emberek éppen nem fagyiztak, nem kávéztak errefelé, mert se kint, se bent senki, de még személyzet sem. Hát most mi legyen? Egyek-igyak csak úgy nemzetileg önhatalmúan? Aztán előkerült egy hölgy hátulról, egyébként rendkívül kedves volt és segítőkész, azzal együtt, hogy egy csomó dologra nem nagyon tudott válaszolni, de nagyon akart! Kértem egy pozsonyi kiflit, hát nemzeti szalaggal van átkötve nyilván, elrágtam nemzetileg, meg ittam is rá. Közben a drága nő átszaladt a hotelbe, ennen hozott prospektusokat, térképet is, hogy minden módon a segítségünkre legyen és ezt nagyon díjaztam is! Kimentem a mellékhelyiségbe is, nagyon tiszta, gondozott itt minden. Végül is, jó volt itt, jó, hogy ez van, és minden ilyenre komplexumra pénz annyi van, mint a tenger.