Hősies

Ott áll a koma, az Árpád-házi templomtól nem is olyan messze, a körforgalom közepén. Nézi az autókat. A felirat szerint keményen megpróbálta megvédeni az ezeréves határokat, hát, nem sikerült, csak még rosszabb lett. Azt hiszem, hiába halt meg, de nem tudom, hogy ezt ő is így gondolja-e? Egyébként ez nálunk egy kemény népbetegség. Az összes falu főterén, annak környékén, állnak a hősök, csupa-csupa veszteség, sirám, I. világháború, ó, jaj, Trianon, ó, jaj, II. világháború, ó, jaj, aradi 13, ó, jaj, 1956, ó, jaj, és még csak az elején tartunk. Kéne minden főtérre egy-egy Mohács is, ó, jaj, meg Muhi, ó, jaj... ha ez nem lenne elég, minden főtéren öt példányban ott lóg Isten fiának kivégzett teteme... ahelyett, hogy vidám kislányszobrok szaladgálnának a fűvön, aranyos kisfiúk labdáznának, csak ez depresszió-cunami. Csoda, hogy a világ egyik legboldogtalanabb nemzete vagyunk?