Tisztes távolságból

Mentem serényen Magyarszecsődre, hogy kameravégre kapjam a Szakáts-Batthyány kastélyt, mert azért mégis egy építészeti kuriózum, látványosság. Na, a kastélytúrák nagyrészén az a tapasztalat, ugyebár, hogy odaérsz, aztán valamiért be van zárva. Építik, renoválják, vagy magánkézben van, elkergetnek a háztól, be se látsz... de amikről beszélünk, azok nem csak valami házak valami faluban, hanem műemlékek! A műemlék egy másik kategória. Kabokházy Manomér magánkuckójához semmi közöm, az az ő magánbirodalma, de az ország műemlékeihez azért mégiscsak van, hiszen ezek a történelmünk/történelmem részei. Az nem úgy van, hogy a hónom alá vágom és elveszem a többi embertől. Szóval, itt ez a szépség, előtte nagy vaskapu belakatolva, jobbra-balra kerítés, meg a szokásos szövegek, kamerával megfigyelt rész, ilyen-olyan security őrzés, meg a hasonlók. Ja, meg takarodj, mert építkeznek. Ebben van valami, ez jogos, ez balesetveszélyes, és az építtető jobb, ha szól. Meg hát nyilván az anyagok, gépek is ott vannak, amivel építkezik. Na, de én meg egy másik vagyok, kiránduló ember, Magyarország szépségeinek felfedezője. Ez is egy szempont. Tehát elkóboroltam jobbra meg balra, kiderült, hogy 50-100 méterre egyáltalán nincs kerítés, és hát én egy naiv mafla vagyok, aki csak úgy sétálok az erdőben. Így is tettem. Ezt látjátok, körbejártam a helyszínt, egy szál emberrel, kutyával nem találkoztam, csak megörökítettem a kastély éppen látható részeit. Néhol nagyon szép. Az őrzött anyagokat nem közelítettem meg, épületbe nem mentem be, tartsuk tiszteletben a szerszámokat, gépeket, Az nem az enyém. A kastély csudaszép volt,. és talán csudaszép lesz és talán nem látod soha többé.