Szégyenfolt-csökkentés

Az ország vagy 20 ismert kegyhelyén jártam már, mulasztásos hiányosságnak éreztem, hogy Máriakéménd még nincs köztük. Hát tettem róla... na, de ez nincs nekem a szomszédban, hát biztosítottam, hogy ne hiába menjek. A derék ember, aki adott időben beengedett, Pécsről érkezett meg, és így tartalmassá tette a látogatásomat. Nagyon hálás is voltam neki. Arról ugyan nem beszéltünk előzőleg, hogy a templomban belül éppen munkálatok folynak, a belső tér ezért nem publikus, de azért valahogy mégis mód nyílt arra, hogy ennek ellenére a kegyszobrot megtekinthettem, és ez megint csak egy kellemes paktum eredménye. A búcsújáró hely úgy alakult ki, hogy egy itt (is) csodás jelenés történt. 1740 áprilisában a Szent Miklós-templom romjai között néhány helybeli kislány füvet gyűjtött, amikor egy mélyedésben a kis Jézust karján tartó Szűzanya fényben tündöklő szobrát pillantották meg. A szobrot nem tudták kiemelni a földből, aztán el is tűnt. Így aztán özönleni kezdtek a zarándokok. Most azt látod, hogy a több száz fő befogadására alkalmas kegytemplom közel 40 méter hosszú, a szentélyhez épített, egyedi és különleges hatást adó tornya pedig 24 méter magas a kereszt csúcsáig. Hát ezért jön el ide az ember. Van mellette egy kálvária-út is, arról is mutatok majd valamit. Egy hibája van ennek az egész megmutatásnak, hogy vacak, esős, borongós idő volt, ezért ezt is számítsd bele a látványba. Egyébként meg bővítsd te is az ismereteidet, nem fáj az!