NYITVA VAN AZ IDŐKAPU

Martfű központja, Szent Istvánról elnevezett főtere szoborparknak is tekinthető, annyi itt a plasztikus mű. Egy kivételével valamennyit a város szobrásza, Gyurcsek Ferenc készítette, ezt is, amelyről most írok. Mivel elég tágas ez a tér, és épületekkel, kis tavacskával, híddal, miegyébbel kellően tagolt is, mi nem éreztük itt túl soknak a szobrokat. Ha már a névadó, államalapító királyunk szobrát megtekintettük, érdemes átmenni az Időkapun, amely annyiban kötődik is hozzá, hogy 2000-ben, az államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére állították fel. A tér szobrait bemutató tájékoztató tábla szerint a Millennium országos ünnepségsorozata, valamint Martfű önálló településsé válása 50. évfordulójának egybeesésére emlékeztet ez az alkotás. Ezért is a kőből készített ajtótok felső részén az MM betűk, amelyek ezt jelzik. Rendben is van ez így, bár engem mindig zavar kicsit, ha csak millenniumról írnak, beszélnek, miként itt is, nem jelezve, hogy konkrétan minek is az 1000 évéről van szó. Ebben az országban 100 évig a honfoglalás 1000 éves évfordulója volt a Millennium.
Az időre, térre félig nyitott bronz ajtó, megint csak a leirt magyarázat szerint, a múlt, a jelen és jövő közötti átmenetet szimbolizálja. Az ajtó két oldala viszont a magyar, illetve a világtörténelem jelentős eseményeinek állít emléket. A magyar oldallal viszonylag könnyű dolgunk volt, felismertük, melyik dombormű melyik történelmi eseményre, jobbára harcokra, háborúkra utal. Nem így a másik oldal, azzal nehezen vagy egyáltalán nem boldogultunk. Talán, mert azt olvasom, hogy itt Madách Imre: Az ember tragédiája című műve alapján dolgozott a szobrász, az ottani jeleneteket hozta az Időkapunak erre az oldalára. Jó lett volna, ha azon a tájékoztató táblán erről is írnak. Madách műve nem annyira magától értetődő ismeret az embereknek, hogy napra készek legyünk belőle egy szobrot nézegetve. De aki ezt előre tudja, annak megéri előre készülni, mert a mű jó!