Haiku-témára Martfű

Nem teljesen ismeretlen ez nálunk sem, legutóbb például a budapesti Füvészkertben a Sakura, a cseresznyevirágzás ünnepén hirdettek haiku-versenyt. De azért tőlünk nagyon távoli nemcsak ez a fajta verselés, hanem az ahhoz fűzött japán magyarázatok, az elvárt asszociációk. Gyurcsek Ferenc viszont egy egész lovas szobor-sorozatot készített a haiku témára. Hogy a ló és a lovas szabadsága, a szárnyaló rohanás mennyire van szoros kapcsolatban a haiku formával, annak átélésével, ez már az a terület, ahová én nem merészkedem. Nekünk ez a szobor rendkívül zárt, tömör alakzat, talán ennyiben a forma utal a versformára. De éppen ez a tömbbe foglalt lovas figura nem adja számunkra a száguldás, a szabadság érzetét, sőt illúzióját sem. Elfogadtuk inkább, hogy a japán hagyományok, művészeti közlési módok és azok befogadása nagyon idegen nekünk. Talán ez a szobor az, amely annyira nem tetszik sok itteni lakosnak, hogy emiatt utasítják el a művész többi, a téren lévő alkotását is. Idetartozik még, hogy bár Gyurcsek Ferenc, a városban élő, annak befogadott művészévé lett szobrász 2023-ban elhunyt, műterem-galériájának az utcára, egészen pontosan a Gesztenye sorra néző előkertjében még látni néhány művét, így egy másik haiku-lovast is. Befejezésül ehhez a beszámolóhoz arról is közreadok egy fotót, így legalább ez a két mű mutatja, hogy valóban több szobor készült a haiku-tematikára.