Parasztlázadás Martfű

Most, valahányóta azért mégis átnevezték, jelenleg Gesztenye sor (néhol még azért akad "Lenin" tábla is) és a nyomok szerint itt található ama híres Parasztlázadás szobor is. Nem találtam az 1/c-t, bánatosan mászkáltam le és fel, akivel meg találkoztam az azonnal "nem idevalósi" lett. Aztán bementem egy kertbe, és találtam egy tetőtől talpig embert, egy barátságos, kedves személyt, a szőke hölgy azonnal letette a szerszámokat a kezéből, hozzám szegődött, és menjünk, majd ő megmutatja. Út közben találkoztunk 3-4 ismerőssel, persze az ő ismerőseivel, akikkel mindig leálltunk néhány percre beszélgetni, ez itt egy ilyen kedélyes hely, mindenki mindenkivel megvitatja a hétköznapok gondjait, elújságolja, ami eszébe jut, szóval igaz családias környék. Az út végén aztán meglett az 1/c is, maga a műterem, kissé elgazosodva, a szobor alkotója Gyurcsek Ferenc, és ez az ő birodalma. Az internet szerint szabadon megközelíthető a szobor, fotózható, sőt, meg is vehető. A valóság meg mindig bonyolultabb. Némi kerítés állta utamat, de oldalról támadtam és utat törtem a bozótba, és így bejutottam, a kertbe. Szóval a sokdózsagyörgy, aki nem is egy Dózsa György, hanem minden lázadó paraszt szobra is egyben, eredetileg Vácott állt a téren, de aztán ócska és tiszteletlen élő alakok, a korunk bunkói rendszeresen megrongálták, a művész ráunt erre, elhozatta a szobrot Vácról Martfűre és itt is köztéri kiállításra került. De az utókor nem tiszteli a verejtékével dolgozó, elnyomott parasztot, még a mai napig is inkább a tetű királyoknak hódol, azokat imádja, hozzájuk imádkozik, az 500 évvel ezelőtti szenvedő paraszt meg egy semmi neki. A sok emberből összegyúrt szobor végül visszakerült a műhely elé, itt pusztul csendesen, de mondom, akár meg is vásárolható. Nagyon érdekes mű. Elvoltam vele egy negyed óráig, amig alaposan megfigyeltem a részleteit. A szobor zseniális.