Odaértünk. És mire beálltam a bazinagy parkolóba, éppen szemben a Tölggyel, akkora vihar csapott ránk, hogy kiszállni se nagyon lehetett. Elsötétült minden, üvöltött a szél, ferdén vágott az eső. Ilyenkor az nagy kérdés, hogy fa alá állsz, ott csapjon agyon a villám, vagy a nyílt tér közepére, akkor meg a jég. . . na, és mikor ezen tépelődtem, rettentő jégeső kezdett el verni, borzalmasan kopogott minden részen, féltem, hogy betöri a szélvédőt, vagy horpadásokat eredményez. 10-20 percig vert, aztán elment a jég, a felhő, alábbhagyott az eső, kiszálltunk, és tócsákon áll szökeltünk a Tölgyhöz. Ajtó zárva, egy cinikus fazon kijött a rángatásra, ők ma háromkor bezártak és kész. Így aztán, mint egy megvert kutya elballagtam a parkoló másik végébe, ott gubbaszt ez a Márta büfé, ott éppen romeltakarítás volt, pakolták el, vitték be, ami még nem ázott el és menthető, közben kértem egy kólát, ez volt a cél és végre ittam valamit. Ebbe a szituációba sokkal több nem fért volna bele. ennyi történt mindössze.
