Ne higgy el mindent!

Elég sokszor van félrevezető információ a neten, a Google térképe meg hemzseg tőle, pedig millió ember szerkeszti naponta. Nos, ott az van éppen, hogy ez a szép kis templom végleg bezárt. Persze, zárva is van, amíg ki nem nyitják az ajtaját. Nekem mondta egy jótékony segítőm, hogy csak menjek, próbáljam bátran, ne törődjek a kósza hírekkel. Hát mentem. Igen ám, de nincs semmi kiírva, telefon, tájékoztató, semmi. Hát ilyenkor az ember ténferegni kezd a környéken, töketlenkedik, azután valahol a templom mögött az egyik utcán megkérdezem egy félmeztelen férfit, aki éppen dolgozott valamit, hogy nem tud erről esetleg bővebbet? Erre az ember azt mondta, hogy várjak kicsit, szól az apjának, az rögtön jön és kinyitja. Jó helyeken ilyen jól történnek a dolgok. Medina egy szokatlan kis falu, az egyetlen szerbek lakta község Tolnában. Mondogattam is, ha ritkán jött valaki, hogy szerbusz szerb! Na, és néhány perc után, nem túl soká, jött is egy végtelenül kedves, idősebb férfi, örömmel, csendesen, talán büszkén is arra a szép templomra, és nyitotta is a szentélyt. Én meg körbeviháncoltam nagy örömömben a belső teret, van valami jellegzetes lenyomata, színe, szaga az időnek az ilyen ódon templomokban, az ikonosztáz szembe magasodik, elzárja a teret, 35 kép alkotja. Van püspöki trón, a diakónusok széke, el van választja térileg a nők és férfiak tartózkodási helye, ahogy ez már szerb ortodox templomokban szokás, a fába rögzített helyeken meg ott vannak a nevek, kihez melyik hely tartozik. És hát házigazdámmal közben beszélgettünk sokat, talán meg is kedveltük egymást, az ország ortodox templomai voltak a téma főleg, kinek honnan vannak élményei és milyenek, meg hát az országszerte előforduló ikon-lopásokról is megvolt a véleményünk. A végén nagyon köszöngettem a rám fordított időt, szerettem volna ezt valahogy anyagiakban is kifejezni, de ez a nagyon rendes ember nem fogadta el.