Egykor és ma

Úgy odaérsz, mert azért csak megnéznéd, messze, kint van a falu alatt, aztán a külső főkapun az van (ahogy a kastélyok többségén megszoktuk), hogy Magánterület, belépni tilos! Ilyenkor azt mondja a polgár, hogy **** (moderálva, a szerz.), hogy eljöttem idáig, csak azért, hogy ****(moderálva, a szerz.) Utána meg azt mondja, hogy hátaztán, csak nem lőnek agyon, tépetnek szét rabszolgavadász kutyákkal vagy igen? Egy életem, egy halálom. Így aztán bementünk. Hosszú sora van ennek a múltban, valamikor az ősidőkben a Fővárosi Tanács Gyermekotthona volt 1953-tól, még régebben pedig a nagyméretű, eklektikus-barokk stílusú, bonyolult alaprajzú kastélyt az 1870-es években építették (Graefl József, majd a báró Harkányi család nevéhez köthető), és egy gyönyörű őspark vette körül. Egyébként ez a hely itt az un. György-major. A területen aktív építkezés zajlik, ilyenkor vagy durván elhajtanak, vagy nem tudják, ki vagyok, és tartanak tőlem. Elébe mentem a problémának, megkerestem a láthatóan illetékest, és előadtam életem azon szakaszát, amikor még hivatalból jártam az ilyen vidéki kastély-nevelőotthonokat. Máris jóban lettünk, bebocsájtást nyertünk, és megnézhettük belül, hogy s mint zajlik a dolog. Sok évig állt lelakottan, üresen, amikor felszámoltak a nevelőotthoni rendszert. Azért a csodaszép lépcsőház, mint a ház gerince, ma is tartja magát, remélhetőleg az új tulaj is megbecsüli majd. Az irodák, termek, szét vannak verve éppen, nem rossz szándékból, hanem az átalakítás miatt. Bebolyongtuk hát az építkezést, aztán egy kicsit a kastélyparkot is, és megköszönve szépen a lehetőséget elbúcsúztunk az építkezőktől.