Legendák és csodák nyomán

A Szerencsi dombság és a Hernád völgyének találkozásánál fekvő vidék egyik legkülönlegesebb, legizgalmasabb múltú vallási emléke. Több telefonálás előzte meg, hogy bejussak ide, de megérte! Amikor erre jártunk, a család nagyon sietett volna valahová, de azért némi kis finoman erőszakos csökönyösség elérte, hogy megvárjanak, kapjak egy kis időt. A távoli ember nem minden nap jár erre, hát így talán menthető a tolakodásom. Így hát várt a hölgy, bejutottunk. Rendkívül érdekes hely. A templom legősibb része a 14. századból származik. Miután a törökök elpusztították a falut, az 1600-as évek elején ide betelepülő hajdúk építették újjá a templomot, és vették körbe egy négy sarokbástyás, lőrésekkel ellátott masszív erődfallal. Ez a védmű a mai napig látványosan dacol az idővel. Az 1734-es újjáépítés során egy gyönyörű, 100 táblából álló, virágmintás, festett kazettás famennyezetet kapott. Ez az idők során pusztult persze, az 1902-es átépítéskor a mennyezet életveszélyessé vált, ezért a megmaradt 58 egész kazettát a miskolci Herman Ottó Múzeumnak ajándékozták, ahol a mai napig a gyűjtemény becses részét képezik. Jelenleg az egykori kazetták másolatai díszítik a szentély falát, szokatlan módon. Azután figyeljük meg a karzatot, olyan, mint egy bonyolult bérházi gang, körbeveszi a teret, itt-ott megtörik, egészen szokatlan ez is. A templom falaihoz kötődik a helyi történelem egyik legbüszkébb momentuma, a híres megyaszói asszonyok legendája. 1645-ben fegyveresek és szerzetesek érkeztek császári parancsra, hogy a templomot visszafoglalják a katolikus egyháznak. A parancs szerint a falu férfiai nem foghattak fegyvert, így ők kivonultak a közeli dombra. A faluban maradt református asszonyok azonban alkalmi fegyvert ragadtak: forró vízzel, kövekkel, seprűkkel és piszkafákkal olyan hősiesen védték az erődtemplomot, hogy pár óra alatt kiűzték a támadókat. Na, hát ilyenek tudhatsz meg vagy látsz, ha nem vagy lusta és járkálsz egy kicsit az országban.