Zsinagóga Mezőtúr

Reggel volt még, korán, de azért az ajtó nyitva volt. Na, már bent is voltam. Egy kedves hölggyel örülhettünk egymásnak, ő nyugodtan mondta, hogy jöjjek csak beljebb, ő nem sokára elmegy, jön egy kolléganője felváltani, aztán majd találkozunk a Túri fazekasmúzeumban. Így volt, jött a váltás, egy fiatal lány, aki az égvilágon nem tudott semmiről semmit, ami a zsinagógával vagy a településsel kapcsolatos. Hát így vettük tudomásul egymást. Jelenleg kerámiakiállítás van a belső térben, a női karzaton fent meg képkiállítás, de oda nem mehettem fel, valami műszaki okokból. Hát így jártam. Megnéztem, ami megnézhető, aztán körbejártam a zsinagógát, beosontam a szomszéd kertekbe, udvarokba, és így találtam meg a hajdani zsidó iskolát is, ami nem olyan messze pusztul az egyik udvaron az enyészetben. Pedig hajdanán itt élt a vármegye második legnagyobb létszámú zsidó közössége. Most meg ennyi. . . az emberekkel együtt elmúlik sok minden. Az épületek rehabilitációja, más célra használata meg már nem támaszt fel senkit.