Egy különleges kastélyszálló

Itt jártunk: Misefai kastélyszálló


Bevásárlóközpont. Mosolygó, három borítékot kínáló fiatalember. Választok. 10000 Ft-ot nyertem! Pontosabban: ennyi kedvezményt egy a misefai kastélyszállóban eltölthető 3 napos pihenéshez. A fiú kedves, kérdez, nevet, ajánl. Lefegyverez. Otthon, a neten keresve kiderül, ha közvetlenül a kastélyszállónál foglalok, a megnyert kedvezmény dacára is jobban jártam volna. [moderálva - a szerk.] 38999 Ft reggelivel, a szállónál 29900 Ft félpanziósan. Drága tanulópénz. De végtére is, eszem ágában sem lett volna ott és most pihenni a feleségemmel.
Édes, dombos Dunántúl! Balatonkeresztúr. Kehidakustány. Misefa: gondozott porták, a két útbaigazító táblának hála, a kastély megtalálása gyerekjáték. (Akinek nincs szállása még, annak viszont több és behívogatóbbak kellenének.)
Kovácsoltvas, kis oroszlánok őrizte nyitott kapu. Füves parkoló. Azonnal látszik, milyen tekintélyes a park. Egyszerű megjelenésű, klasszicista kastély. Oszlopos veranda. A kényelmes hallban valódi perzsaszőnyeg. Szívélyes fogadtatás. Lift nincs, minket az emeletre kísérnek. A szoba pici, aranyos. Ízléses tapéta. A függöny is, csak nem együtt. Hiába igaziak a thonet székek, a kárpitozott franciaágyhoz nem illenek. A ruhásszekrény húzogatós-félajtós, de mindkét oldalon van akasztós és polcos rész is. Így a polc még ilyen rövid időre sem elég, a fogasok többsége pedig árván marad. Amikor a csomagokat fölhozom, szemet szúr a veranda futószőnyegét kétoldalt leszorító 2 db tégla és 6 db burkolókő és az ajtófélfának támasztott seprű, meg partvis. (A szőnyegrögzítés sem ideiglenes, harmadnapon is minden ugyanígy van.) Kipakolás. Hová tegyük a bőröndöket? Az aranyos szoba most szűkös helyiség.
Lássuk a parkot! Mindenütt gondosan kaszált ősgyep. Sehol egy eldobott cigarettacsikk, vagy papír-zsebkendő. Százéves hársak, vénséges fenyők, mogyoró- és tűztövisbokrok, virágzó bazsarózsa, nőszirom, meténg ellepte sziklakert, sok pavilon, szaletli, közöttük terméskőből, vagy betonlapokból rakott járda. Másutt színes térburkolóból készült sétautak. Kőváza, cserépkaspó, műanyag virágtartó. Kőülőke, nádgarnitúra, kovácsoltvas pad, műanyagszékek és -napozóágyak. Lám, mennyire mellé is foghat az ember, ha mindent maga talál ki és maga csinál. Mert nem fogadott el, vagy anyagilag nem volt képes tanácsot kérni kertépítőtől, lakberendezőtől. (Az úgynevezett konferenciaterembe meg a folyosóra nem illenek nádasztalok.)
Sajnos vissza kell fordulnunk, tálalják a vacsorát. A hatalmas ablakoknak hála, az ebédlő szinte a kertben van. Kárpitozott székek, patyolattiszta, bár ügyetlenül vasalt az abrosz, minden asztalon frissen vágott virág. A só, az erőspaprika és az őrölt bors üvegtálkákban, mokkáskanállal. A 2000 Ft-os, ötfogásos menü csak adagjainak mennyiségét tekintve hasonlít a divatos éttermekben feltálaltakhoz. Az egyik pl. két fél savanyúpaprika. A sütemény nem a szájban, már a tányéron szétomlik. Balatonvidéki palackos borok. A folyóborhoz szódavizet kellett volna rendelnem. Háromféle sör. Gyümölcslevek stb. Rézangyal pálinkák, tulipánpoharakban. De ezt a vacsorát mi digesztív nélkül fejezzük be.
Leülünk a könyvtárban. Faburkolatú. Tapétázott. A stukkódíszes mennyezetről üvegdíszes csillárok függenek. Kézicsomózású szőnyeg és gépi perzsák. Cserépkályha, régi keretekben sötétre érett festmények. Büszke akt, komoly csendélet, gáláns hidalgó és a háromszor is megcsodált erdőszéli terefere. Holnap reggeli fényben megpróbáljuk kisilabizálni az aláírást. Asztalkák, hangulatlámpák, plakett, porcelánok, még egy igazi kozőz („causeuse”, kétszemélyes csevegőkanapé) is! A több ezer kötet között Jókaik, Dumas-k, pszichoterápia, orosz nyelvtan, gyereknevelés, krimik, tucatnyi Olcsó Könyvtár, egész Kortárs és Új Írás évfolyamok. Kártya. Társasjátékok. Hifi torony, televízió.
A plafonig érő polcokon való kereséshez falépcső is szolgál. A kiválasztott Mándival úgy ülök le feleségem mellé a hímzéses kárpitozású fotelok másikába, hogy én se lássam az otromba trónszékeket. Felfoghatatlan miért zsúfolták ide, a honlapjuk könyvtárában nyoma sincs. Akármilyen alkalmi vétel, vagy akár ajándék volt, a mázsás bútorok (mint vadászpuskák hangversenyterembe) nem valók a szálló egyik legfigyelemreméltóbb részébe. Ahol még pianínó is van. Hosszú volt a nap, lassan szedelőzködünk. Festmények, többek között spanyol lovaskatonák kísérnek föl az emeletre. Nincs mitől félnünk.
Csak a fürdőszobától. Nincs rakodóhely. Az esetlen, műanyag szekrényke a nejemnek magas. A kabin ajtaja lóg, nem lehet rendesen becsukni. A zuhanyrózsa vízköves, az összefolyót dugaszolni kell, mert rossz/nincs (!?) bűzelzárója. A WC papírt csak gerinctornával lehet elérni.
A kétszemélyes ágy kényelmes.(Reggelre kiderül, a lepedő kicsi.) Álmosak vagyunk, úgysem lehetne az alacsony szekrénykén szerénykedő kislámpák mellett olvasni.
Másnap madárcsicsergés. Lent a kertben nyújtózkodó macskák. Milyen lesz a reggeli? Szép komód, biedermeier tálaló, a svédasztal nagyszerű lakomát ígér. Az is. A császárszalonna, a töpörtyű, a sonkás tojásrántotta nagyanyáink tízóraijait idézi. Lehet kérni tükör- vagy lágytojást is; retek, paprika, paradicsom, müzli, joghurt... minden, ami, amennyi kell.
Elégedetten indulunk felfedezni a 40 évvel ezelőtt látogatott vidéket. Egervár. Böde. Mára nem rendeltünk vacsorát: a zalaegerszegi Kiskondás csárdában a tegnapinál nem drágábban, finom, bőséges 3 fogásos ebéd. (Egyedül a rizs volt száraz, segíthettem rajta tökmagolajjal.)
„Otthon” sétálgatunk a parkban. Az arborétum felé vezető, színes térburkolókövekkel induló, alumíniumszegélyű (!) kavicsos út költségéből, amely ráadásul a terméskövekből rakott, 150 éves kútkáva szépségét is kisebbíti, fel lehetett volna újítani a fürdőszobákat.
A nyitvatartási idő vége előtt negyedórával jutott eszembe a szauna. Ma nem használta senki, de készségesen bekapcsolják egymagamnak is. A folyadékpótlást követően a könyvtárban a Mándi-m ugyanott vár, ahol tegnap hagytam.
Harmadnap a második pompás reggeli. Kérésemre megmutatnak két másik szobát. A miénknél, ahol se karosszék, se íróasztal, se telefon, se hűtőszekrény nincs, mindegyik nagyobb és szebb. Magára vessen a szálloda, ha kritikus lesz a becsalogatott vendég, mert a számos szabadon maradt közül olyan szobát kapott, amelyet még a honlapjukra sem tettek fel.
Kényelmesen leköltözködünk. A recepciónál a falon barátságtalan figyelmeztetés: a 14 óra előtt érkezők és a 10 óra után távozók a megkezdett órák után 1000 Ft-ot fizetnek. A személyzetet megismerve, kizártnak tartom, hogy felszámolják. Akkor pedig ügyetlenség ilyesmit kifüggeszteni. Azt is látom, a 3 csillagos kastélyszálló árai irreálisak. Nyilván mindenki az állandóan meghirdetett kedvezményeket használja ki.

Tehát kinek való ez a szálloda?
Aki a sokcsillagos hotelok személytelen eleganciájában érzi jól magát, aki kiszámítottan szereti múlatni az időt, aki még ma is mindig nyakkendőt köt a színházba menet, az hangzatosnak fogja tartani a kastélyszálló elnevezést. Ő ne jöjjön ide. Ez a barátságos kastélyszálló azoké, akik először viseltek farmert körömcipőhöz, akik kíváncsiak, nem kényeskedők, feltalálják magukat, a jót keresik, nem a rosszat. Nem esnek kétségbe, ha nem ürítik minden nap a szemétgyűjtőt, ha nem sztárszakács készíti a menüt. Hiszen legfontosabb a reggeli. Az pedig ízletes, bőséges, király. Azoknak való e hely, akik folyóiratokban kedvenc írójuk első megjelenéseire vadásznak, vagy szeretnek olvasgatni a hetvenes évekbeli „sorok között”. Leakasztható a falról és talán felfedezhető egy remekmű, mert (mi így neveztük) az Erdőszéli beszélgetés múzeumba való festmény. Ez a többi szálló közül kiváló, kedélyes kastély, így, esetlenségeivel együtt, összességében mégis nagyon szerethető. Itt szabadon él, nem megszáll, hanem lakik a vendég. Otthon van. Fűre lép, madarakat les, a gyerekek este a könyvtárban megcsodálhatják a lemezjátszós zeneszekrényt és régi társasjátékokkal mulathatnak. Egyikük, az apjától felolvasott bekezdés hatására majd Jack Londont kér ajándékba. Aki arra kíváncsi, hogyan lehetett magánemberként palotát vásárolni, felújítani, berendezni, bérbe adni, az első magyar új kastélytulajdonostól azt is megtudhatja. Csak szóba kell elegyednie a kerítés mellett éppen ásó, munkásruhás gazdával. (Érdekes lenne a renoválást-átalakítást egy folyosórészben fényképekkel dokumentálni.) És végül, akik a szomszédban szeretnek horgászni, papucsban pinceborozni, autóbuszozni (Zalaegerszeg 16 km, kb. 30 perc) biliárdozni, ingyen kerékpározni, sziesztázni, nyáron csobbanni, húsz magyar tv adás között válogatni, wifizni, felelőtlenül pihenni – bátran jöjjenek ide!

Budapest, 2016. május 16.

Francia-magyar házaspár