soha többé

A férjemmel Mohácson jártunk, negyed egy körül érkeztünk az étterembe. A pincér hölgytől étlapot kértünk, aki közölte csak 2 órától lehet étlapról rendelni. Ez előzőleg az étterem honlapján nem volt feltüntetve. Méltatlankodásunkra elárulta,hogy jelenleg svédasztal van.
A svédasztalon egy fajta leves volt, a legnagyobb ételkínálóban valami tejfölös - paprikás fogás, melyen látszott, hogy senki sem választotta még. Ezen kívül három üres kínáló tál, mémi krumpliköret, meg rizibizi volt. Gondoltuk, majd hoznak ki az elfogyott pótlására. Második próbálkozásunk is kudarcba fulladt, a pincérhölgy azonban megjelent az asztalunknál és megkérdezte, hogy enni is akarunk, vagy csak italt fogyasztunk. Közöltük, hogy ennénk is ha volna mit, erre ajánlotta együnk süteményt.Az ötödik próbálkozás alkalmával találtunk is 4 kis szelet rántott tengeri halat. A baj csak az volt, hogy a szeletek közepe felé a hal teljesen nyers volt. Közben érkezett az étterembe egy 6 fős család. A pincérfiú azonnal étlapot vitt az asztalhoz, hogy válasszanak. A balkán tál rendelésüket a pincér felvette. Fizetéskor a pincérnek megjegyeztük, hogy nyers volt a hal, a megjegyzésünket a füle mellett elengedte, arcizma sem redült. A számla végösszegéből Pécsett egy jó étteremben jóllaktunk volna.
Megfogadtuk Mohácson soha többé nem fogunk ebédelni.