ROMLÁSÁBAN IS SZÉP ÉS KÜLÖNLEGES

Múlt év októberében tett Tokaj-hegyaljai kirándulásunk programjából természetesen nem hagytuk ki Kossuth Lajos szülőhelyét, Monokot sem. De maga a Kossuth-Emlékház némiképp csalódás volt számunkra. Ellenben nekünk, Andrássy Gyula (külügyminiszter, miniszterelnök) kései rajongóinak minden különösen érdekes, ami az Andrássy családdal van közvetlen összefüggésben. És hát a Monokon látott kastély váratlan, meglepetés-élményt jelentett volna akkor is, ha nem az övéké lett volna hajdan.

A monoki Andrássy-kastély Monok község egyik kiemelkedő jelentőséggel bíró műemléke, amelyet Magyarországon Kossuth Lajos szülőháza mellett szinte minden ember ismer, turisztikai látnivalónak számít. írja az épületről a mindent is tudó wikipédia. Hááát... Bevallom, mi azelőtt, hogy a Tokaj-vidéki kirándulásunkra készültünk, mit sem tudtunk ennek a kastélynak a létezéséről, pedig eléggé érdeklődőek vagyunk, és az Andrássyak emlékei különösen érdekelnek bennünket. A Tiszadobon lévő Andrássy-kastély a kedvencünk (szerencsére ismét látogatható!), de többször voltunk és azt is szerettük, a tóalmási Andrássy-kastélyban is. De hogy Monokon? Ki hallott még ilyet? Mármint a wikipédia szerkesztői szerint szinte mindenki, na jó, csak mi nem...

Az meg hogy ez a kastély turisztikai látnivalónak számít? Már csak az a kérdés, hogy mi számít turisztikai látnivalónak. Ezt a kétségtelenül romlásában is szép épületet mi lelkes örömmel, rácsodálkozva fedeztük fel, de jelenleg egy magára hagyott régi kastély és a belőle kiköltözött általános iskola maradványainak lehangoló, szomorú érzéseket keltő együttese, amit láttunk és nem egy turisztikai attrakció. A Kossuth-Emlékház tárlatvezetője vitt át bennünket a kastélyba, mondván, hogy az emlékházba szóló belépőjeggyel ezt is megváltottuk, az ő kíséretével megtekinthetjük. És attól kezdve, hogy megálltunk az épület előtt, de majd főképpen miután beléptünk és körbejártuk, egyik ámulatból a másikba estünk, közben pedig erősen sajnálkoztunk a látottakon, az elhanyagolt, romladozó szépségen.

A kastély 1750 körül épült barokk stílusban, majd a XIX. században klasszicista stílusban átalakították. A kor igényeinek megfelelően 1760 és 1780 között emelettel és szárnyépületekkel bővítették. Ekkor készült a kastély földszinti, de emeleti karzatos kápolnája, valamint az emeleti díszterem is. A kastélyt Andrássy György 1881-ben bekövetkezett halála után a család már nem használta; majd az épületben mintegy 100 évig, a nemrégiben történt kiköltözéséig általános iskola működött és helyt adott kulturális rendezvényeknek is. olvassuk a leírásokban.

A jókora épület a szokásos módon épült meg, ami a különböző funkciójú terek elrendezését illeti. Két kiemelkedő értékű, szépségű helyiségét viszont külön meg kell említeni:

Az eredeti formájában fennmaradt rokokó stílusú kápolna a családi használathoz képest elég tágas, de főként kétszintes belmagassága teszi igazán impozánssá, és feltűnően szépek a díszei, ám egyes részeiben igencsak lepusztult állapotban van a hely. Nem csoda, hiszen a szocializmus évtizedeiben nem használták, sőt le is volt zárva, nehogy a kíváncsi nebulók megláthassák. Aztán meg nem lett egyházi fenntartású az iskola, így az egyébként önkormányzati tulajdonú kastélyban a katolikus egyház kápolnájának állapota egyre csak romlik. Korábbi beszámolókban olvastam pályázati pénzből történő felújításról, de ennek mi múlt év októberében nem láttuk nyomát semmilyen éppen folyó munkálatok formájában. De egyes részletek mintha már restaurálva lennének...

Az emeleti díszterem még inkább vigasztalan képet nyújt. A kastély egészéhez viszonyítva nagyméretű, ovális alakú terem, és a kápolnához hasonlóan rokokó freskókkal díszített, amely falfestés ezt írják róla - a XVIII. századi magyarországi képzőművészet egyik jeles alkotása. Jelenleg azonban a már csak részleteiben meglévő freskók alatt kortárs képzőművészeti alkotásokat láthatunk a nagyteremben és az emeleti folyosókon is. Ha jól emlékszem a magyarázatra, akkor helyi művészeti alkotótábor résztvevőinek adományai ezek a művek.

De látogatásunk végére tartogatott nekünk az épület és a vezetőnk még egy meglepetést: egy szokványos iskolai tablókép előtt megállva közelmúltunk egyik jeles politikusának 1962. évi, nyolcadikos végzős fényképére hívta fel a figyelmünket, hiszen: Németh Miklós, a magyar rendszerváltás miniszterelnöke Monokon született és itt járta ki az általános iskolát.