Mármint milyen dolog, hogy arra jársz és nem nézel meg egy ilyen jó tájházat? Na látod. . . azután ott szerencsétlenkedem egy buszmegállóban, felhívom a számot, a hölgy mondta, hogy jól van, öltözik és jön. És tényleg. Később állította, hogy én vele nem beszéltem korábban, de nem baj, mert itt vagyunk és minden rendben. Én meg éreztem, hogy öregszem, hülyülök, és már rosszul emlékszem a dolgokra. . . de sebaj, mert a tájház tényleg nagyon jó, egy többszintes egykori malom épületében van, egyébként ez egy hengermalom volt egykoron, és hát valaha a Glöckner házaspár hozta létre az egészet merő hagyományszeretetből. Teljesen jó kis anyag, jó, hogy ezek a dolgon nem kallódnak el, nem rohadnak szét, de sajnálom, hogy az emberek általában nem kíváncsiak rájuk. A tájházakban általában én vagyok a fehér holló. Tudja a manó, miért, nem hiszem, hogy azért, mert akkora nagy magyar vagyok, a szittyás, hunos ősmagyarok nem járnak tájházakba, hanem Fradi-meccsekre. Én meg. . . na, nevezzük inkább nemzeti kíváncsiságnak szóval, érdekel a múlt, a jelen, meg a jövő. Ajánlom is szívesen a helyen, bár, azt hiszem, hiába. Sok érdekes dolog található itt, de nem mesélem el, mert olyan, mintha előre elmondanám a regény végét.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
