A nemlét határán

Dr. Balogh Margit... legyen akkor itt az ő neve először, meg ez az éppen kihaló falu, ez a Murga, ami nem biztos, hogy megérdemelné a halált. Szóval, én is tulajdonképpen az egyháztörténész tevékenysége nyomán akadtam ennek nyomára, van a falunak két temploma, amiknek a megmentését Balogh Margit felkarolta, és talán ebből valami született is. Ő úgy tudom, nem helyi lakos, hát a polgármester asszonyhoz fordultam és vele tárgyaltam meg, a templomlátogatást. Nagy élmény ez, nem is értem, miért nem népszerűbb. Amikor befutottam a faluba, a főtérnek látszó részen leparkoltam, éppen a Magyarok nagyasszonya templom előtt, és velem szemben állt a tipikus fehér faluprogram-mikrobusz, amit a falugondnokok szoktak használni. Felhívtam újra polgármester asszonyt, ő hívta a falugondnokot, látom ám, hogy ember elkezd ott telefonálni velem szemben, hej, héé, én vagyok az! Én jöttem a templomért! Az ember elvágtatott a mikrobusszal a kulcsért, öt perc múlva megjött, kinyitotta a kaput, aztán otthagyott és elszaladt falubuszostul. Én meg szépen átadtam magam a templomnak, a templom meg nekem, nézd meg a homlokzatát, meg volt ám ez repedve rendesen, most meg milyen kis zömök templom lett belőle, minden zege-zuga bejárható, a sekrestyében látod, hogy alig használják ezt valamire, pontosabban szinte semmire. A falu kb. 40 lakosából vajon hány a római katolikus? Nos, jól elvoltam itt sokáig a gondolataimmal, gondnok meg csak nem jött. Elmennék már... nem tölthetem itt a fél napot. Mit csináljak? Hagyjam így nyitva a házat? Hová tegyem a kulcsot? Dobtam némi pénzt az adományperselybe. Egy fél óra múlva elkezdtem zörgetni a szomszéd épületeket, egy hölgy, aki valamit takarított egy középület-félében, mondta, hogy a gondnok elment Zombára, hozza az ebédet, nem nagyon várható vissza, csak majd később... Jó, de mi lesz a másik templommal? Hát azt ő nem tudja. Így aztán elszerencsétlenkedtem ott még egy darabig...