De úgy jártam, hogy a falugondnok, beengedett a katolikus templomba, majd otthagyott minden további információ nélkül. Nem is tudom, egy órát szerencsétlenkedtem, szaladtam fűhöz-fához, hogy most akkor mi van? Gondnok nincs, senki nem tudja, hogy hol a kulcs? Senki. Aztán már majdnem feladtam, amikor megpillantottam a falugondnok mikrobuszát, ordítva lestoppoltam, nagyon mérges volt, hogy ő most nem ér rám, ebédet hord ki, de azért egy kedves helyi lakos segedelmével kiveszekedtük a buszból és elárulta, hogy hol a kulcs. Azután elporzott. Érdekes helyen van a kulcs, majd meglátod! A templom nem látszik az útról, a házak mögött áll, át kell menni valamelyik házon hozzá. És éppen Gömbös Gyula szülőházán is át lehet menni, ami most lakatlan, amúgy nagyon szép, szelíden pusztul az is, régebben helytörténeti gyűjtemény volt benne. Most az enyészet. Szóval, ott, ahol mondták, megleltük a kulcsot, helyi segítőm is velem jött, és én azután beszabadultam a templomba. Hát, láss csodát! ! Egy használaton kívüli, többszáz éves templom, mind a tiéd, azt csinálsz benne, amit akarsz, de hát nyilván gyönyörködni jöttél, nem? Hát ezt nagyon élveztem, komolyan. Az egyik angyalka le van törve a szószék mellett, látszik, hogy leesett, apró darabkái mellette árulkodnak. De azok a festett kazettás karzatok! Ááá, valami gyönyörűszép! Ezzel nem lehet betelni. Ha lett volna időm, akármeddig ellehettem volna. . . de aztán egyszer csak elhagytam a területet, óvatosan visszacsempésztem a kulcsot a helyére, aztán Gömbös Gyula szülőházán át elhagytam a helyszínt. Okát nem tudnám megfejteni, hogy egy ilyent miért ne akarna valaki megnézni! Száz csodálatos dolgot ajánlottam már itt, szinte mindig eredménytelenül.