Ajándék az úttól

Egy ilyen templom satufékezésre kényszeríti a jámbor utazót, aztán majd biztos kikerülök az országúti szemétládák weblapjára, mint renitens, antiszociális vezető... a fék meg azért, mert nem számítottam rá, de láthatóan nyitva volt a templom, ilyeneket meg már csak megnéz a jobbérzésű ember. Kívülről nagyon impozáns intézmény ez, a szegről-végről a Nádasdy kastélyhoz tartozik, építészetileg legalább, de területileg is. Viszont a kastélytól függetlenül szabadon látogatható, a kastély viszont nem annyira, egymást érik benne a filmforgatások, csóró, lompos magyar, te ide ne próbálkozz be. Nem a tiéd lesz. Még akkor, amikor ez friss sláger volt, megnéztük, csodaszép, azóta távolodik a társadalomtól. De a templom nem! Az kintről belátogatható, azon ritka időpontokban, amikor nyitva van. Márpedig miért is lenne nyitva többször, annak a 6 hívőnek, aki az ünnepi istentiszteleten részt vett? Én voltam a vendégművész. Az első két-három dicsőítő éneket velük énekeltem, hogy erősítsem a helyi kórust. Amúgy belül nem olyan pompázatos a szent hely, mint kívülről. Viszonylag puritán, ahhoz az izgalmas kinti toronyhoz, oromzathoz képest. Nos ez az egész épített csoda most öt-hat embert szolgál, akik néha betévednek ide.