Leírás jótanáccsal

Szóval, az nem úgy van. Ki kell tapasztalni, hogy hogyan is működik. Ott haldoklom a napon Nagyatád közepén, nézem a térképet, leírást, hát du. 13 órakor nyit. Na, addig akkor elmegyek múzeumba meg/vagy ebédelni... azután 13 óra után rendesen visszajöttem, ajtót rázom, hát, ugyanúgy be van zárva. Az egész cucc valami nagy vallási intézmény mögött van egy mellékutcában, tudjuk, éghajlati övünkön háború, fegyver, halál, vallás nemzeti hagyomány szerint összefonódik, na, de ettől még nem jutottam be. Kis tanácstalanság meg kérdezősködés után kiderült, hogy nem úgy van ám az, a Turisztikai Központba kell bemenni, azon keresztül jutsz aztán ki majd az un. hadiparkba. De mondjuk ez a kiírásból nem derült ki. Tehát akkor Turisztikai Központ. Szomszéd háztömb, gyönyörű épület, hölgy mondja, hogy igen, így van, jó helyen jár... aztán hagyta ott a dolgát, ahogy volt, elkezdett engem vezetni, közben nem tudom, ki működött ott a recepción, de nagyon kedves volt a vezetőm, mondta, hogy nem ért mindenhez, de amit tud, azt szívesen elmondja. Így aztán jól elszórakoztattuk egymást. Nagyatád egy híres-hírhedt katonabázis volt mindig, itt ennek a maradványai, emlékei láthatók... hősi múlt, mondhatnánk. Szóval fegyvernemek, egyenruhák, fegyverek sok termen át, az egyikben például van egy nemzetközi egyenruha-gyűjtemény is, nagyon érdekes, jó szórakozás ez a múzeum. Azon is elökörködtünk, hog melyikünknek melyik a kedven német pisztolya vagy egyéb lőfegyvere... na, és a teremgyakorlatok után kimehettünk az udvarra, és ott aztán harckocsik, páncélozott járművek, helikopterek, repülők, minden, mi szem-szájnak ingere...szóval, sok időt el lehet itt tölteni, rengeteg történet bukkan közben elő, igazán jól éreztem magam.