Nyitvatartási idő is van. Odamész, a Széchenyi tér 25-be, azután mászkálsz a ház körül, mert meg is lehet kerülni, lényeg az, hogy ott nincs semmi. Egy üres épület, ami amúgy nagyon szép, és a falán több emléktábla van, ld. , melléklet. Átmész tehát a szomszéd Park hotelbe, megebédelsz, közben buzgón érdeklődsz az 5 méterre lévő múzeumról. Jé, van ot egy múzeum? Van, még tábla is van, de növi be a bozót, szóval hol van? Nahát, nem tudjuk. . . akkor elmész a hadiparba, ahová nem tudsz bemenni, mart azon sincs kiírva, hogy hol kell, de aztán bemész a Turisztikai központba, és ott végre felvilágosítanak, hogy áá, a múzeum az régen elköltözött, most a nagy sárga épületben van, a tér túloldalán. Megnézed a hadiparkot, aztán indulsz el vissza nagy, sárga épület. De nincs meg. . . így aztán betévedtem a Mooi kávézóba a tér túlsó oldalán, ott is ittam valamit, ott is érdeklődtem, ott sem tudták, de az egyik lány elszaladt valakiért, aki aztán tudta valahonnan, és így helyreirányítottak, a Kossuth szobor mögött kell keresni a Széchenyi téren és úgy hívják a helyet, hogy Művészeti galéria és közösségi ház. Mindezt mind 35 Celsius fok körül. A földszinten a fafaragó szoborpark munkái láthatók kicsiben, mondhatnánk modellként. Az emeleten van többek között a Bertók László emlékszoba. De annak a zöldblúzos lánynak a recepción olyan szép lába volt, hogy többször kénytelen voltam valami hülyeséget kérdezni, hogy kijöjjön onnan és előttem menjen, ilyenkor hálaadó imákat intéztem Istenhez a Teremtés csodájáért.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
