A bányagazda háza

Van nap, amikor akkora szerencséd van, hogy mint a bibliai sztorikban, egymásnak adnak kézről kézre a jótündérek. A kis szerethető kedvencünk végigvitt minket a Szent István templomom, majd a bányásztemplomon is, de, hogy ne hagyja magára halandó pártfogoltjait, átadott minket egy másik kedves lánynak, aki viszont a tájházért meg az állatsimogatóért serénykedik. Jött is, ahogy csak bírt,, biciklivel a szélviharban. Nyitotta az ajtókat. Erről a házhól többféle információ van, egyes cikkek szerint a bányagazda háza. (Pont szemben áll a bányásztemplommal) Az is van kiírva a falára. De a bájos lányka szerint nem igazán az, ez valószínűleg az oskolamester háza volt, hiszen itt volt az iskola is. Amúgy egyértelműen, anyagai szerint ez egy német nemzetiségi tájház, múzeum. Bent, a gyűjtemény tárgyai között nem igazán láttam bányászatra utaló tárgyi jelet, ha csak egy kulacsot nem, ami bányászjelvénnyel lett kifaragva. Ami itt külön specialitás vagy érdekesség a tájházak többségéhez viszonyítva, hogy például egyedi módon, a tisztaszobában az ajtó mögött volt egy beépített szekrény a falban, ami azért ritka különlegesség. Ruhák voltak benne. Azután van egy másik máshol a falba épített kis rekesz, üvegajtóval nyitható kis falitéka, ahol Bibliát és pálinkát is szoktak tartani együtt, gondolom gyógyír a testnek és léleknek. Megtanultunk, illetve átismételtünk pár dolgot a szokásokról, a ház szerkezetről, meg egyes szokatlan szerszámokról is, de hát ezt mind-mind úgysem lehetne leírni ilyen röviden, nyilván oda kell mennünk és megismerünk, megtapasztalnunk a dolgokat. Nem is érteném, hogy bárki miért is lenne minderre kíváncsi.