Pele portya :)

Férjemmel augusztusban pihenni akartunk. Kellemes kalandnak indult utunk a kőkapui rönkházak felé. Kaland aztán lett bőven. Már a helyszín megtalálása is megérne egy misét. Amikor végre rátaláltunk a vadászkastélyra, megláttuk a "festői szépségű, szikrázó" Áfonyás-tavat, tudtuk,itt a kaland nem ért még véget! A kastély recepcióján 1 hölgy volt (2 napig mást nem is láttunk rajta kívül ott), de szegénykém oly mértékben el volt havazva a munkával, hogy a végén már megsajnáltam és nem dühöngtem azon hogy sokára hozta a kulcsot. Átadta nekünk a rönkházat. Az előzetes fotók erről a valóságot tükrözték, de arra, hogy lakótársunk is lesz, nem hívták fel a figyelmünket. (Erről később még beszámolok.) A tó kicsi volt és inkább lehangolt a látványa. Halak sem voltak benne, néhány törpeharcsa felhőt leszámítva.(Saját tapasztalat és a szomszéd horgászoké.) A bowlingpályára 1 órányi várakozás után sikerült bejutnunk, mert a hölgy továbbra is egyedül volt a recepción. A környező táj valóban gyönyörű, wifi és mobilmentes pihenést kínál. A rönkház előtt tűrhető állapotú asztal és pad. Épült egy apartmanház a szomszédba, az kívülről látványosan modern. A környezet eléggé elhanyagolt, nem messze innen, régi, rozsdás vasakkal tele porta van, kopott kis úszómedencével az udvarán, szóval a látvány erősen negatív. Mégis örültünk, hogy ott vagyunk. Ettünk-ittunk kint a jó levegőn és élveztük a nyugalmat. Amikor már ránk sötétedett, bementünk. Az illemhely ajtaját nem sikerült bezárnom, elvetemedett és ahogy jobban megnéztem furcsa mód eléggé hiányos volt az egyik sarka. Olyan volt, mintha lefaragták volna. Na de ez nem téma, végül is rönkházban vagyunk, fa-fa hátán, szép és természetes. Nyugovóra tértünk. Volna. Igen hangos kaparászás-rágás, futkosás következett. Egy darabig füleltünk aztán felkeltünk és vonultunk a hang irányába. A lakótársunk nem volt ijedős, megmutatta magát! Szép nagy dundi pele, gülü szemekkel aranyos karika fülekkel. Futkosott, cikázott a falon, plafonon, úgy járkált az ajtók és szobák fölött-között-mögött, mint egy lyukas sajtba. És láttuk, hogy rágja nagy igyekezettel és gyakorlattal azt a bizonyos wc ajtót. Nehéz volt így elaludni. Elég zűrös volt az éjszakánk. Éjjel vaddisznó túrt a ház előtt és a szemetest is széthordta. Reggelre kellően kimerültek voltunk, úgyhogy átmentünk egy kis wellness élményre a fürdőházba. Könnyű volt bejutás, de rövid lett a tartózkodás. A medence vize jéghideg és koszos, a jacuzzi vize pedig irtó büdös és langyos volt. Otthagytuk! Kirándultunk egy nagyot és ez jó volt! Vacsorázni a Háromforrás étterembe szerettünk volna, de még nem volt 6 óra, így elküldtek bennünket! Jöjjünk vissza később. Nem is értettük!! Nem félpanziós vendégek voltunk,a'la carte szerettünk volna vacsorázni de ezt ők nem is kérdezték meg. Végül sikerült ott étkezni. Az étel tűrhető volt, bár a mézes pácban érlelt szarvas túlságosan édesre sikeredett és kissé rágósan került tányérra. A kiszolgálás kedves és gyors volt, szép és tiszta környezetben. A kijelentkezés simán zajlott ismét némi várakozással vegyítve és búcsúzóul egy róka állt a kijárat előtt fényes nappal. Érdekes és érzelmekben vegyes hétvégénk volt. Vissza, ide nem jönnék, új kalandra vágyom. :)