Nem véletlen, hogy Terbócs Attila, néprajzkutató kitartó feltérképezéssel eddig mintegy 900, közterületen vagy közösségi térben álló Nepomuki Szent János-szobrot talált és dokumentált Magyarországon, legyenek azok magukban álló szobrok vagy nagyobb szoborkompozíciók fő- esetleg mellékalakjai. Az emberek sok helyütt kifejezett szeretettel viszonyulnak Nepomukihoz, nemcsak vallásos áhítattal vannak iránta. Így van ez a Tisza-partján Nagykörűben is. Minden bizonnyal Nagykörű első köztéri szobra az 1801-ben felállított, barokk stílusú Nepomuki, a tiszai révhez, ma inkább kompnak mondjuk, vezető út mellett, egyszerű léckerítéssel védve. Hol másutt is lenne a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentjének szobra, ha nem itt. A folyóval együtt élő, a folyó által szinte körbeölelt településen nem csoda, hogy szobrot állítottak Nepomukinak. A szobor és a főalak előtt térdeplő két gyermekangyal jórészt a szokásos ábrázolásban jelenik meg itt is. Mégis az egész műben érezni valami falusias, paraszti robosztusságot. A helyiek kötődését jelzi a műhöz, hogy a posztamens latin nyelvű felirata szerint a nagykörűi közösség állíttatta, tehát nem az egyház. Terbócs Attila leírásából pedig tudni, hogy az ezredfordulón az elhanyagolt szobor feje letört. 2008 és 2009 között a községi önkormányzat segítségével restaurálták a szobrot, melynek újraszentelésén tájékoztató táblát is elhelyeztek a szobor történetéről. A falu népe pedig minden évben a szent halálának emléknapja, május 16. környékén Nepomuki Szent János-ünnepet tart. Ilyenkor a kertekből tavaszi virágokat visznek a szoborhoz, szentmisén emlékeznek meg róla, és az ünnep látványos lezárásaként ún. fényúsztatást tartanak a Tiszán, amikor is sok-sok mécses fénye lebeg a folyó vizén. Az ünnepnapon sajnos nem tudtunk részt venni, de másnap, amikor a Nepomuki Körűi Piacot tartották, mi is ott voltunk. És megnéztük, körbefotóztuk a virágokkal megtisztelt szent szobrát.