Ködbe vesző történelmünk

Tényleg köd volt, mostanában mindig köd van. Képletesen is, meg ezt adja a természet is. Két emlékmű van ezen a hídon, helytelen lenne különválasztani a kettőt. Az egyik korláton a magyarok, a másikon a németek tragédiája. Miért is lenne ez párhuzamban? Sajnálom, hogy a cím csak a németekre utal, én mindkettőt kértem, hogy megemlítessék. A hajó, amit láttok, a híd egyik oldalán van, a Beneš-dekrétumok következménye (milyen fura az élet, a valóság megint felszínre dobta a Beneš-dekrétumokat.) Szóval a csehszlovákok ki akarták pucolni a nem szlávokat a frissen kapott országukból, a legdurvább, megalázó módon. Ide, Nagykovácsiba is telepítettek a Felvidékről népet, azok jöttek nincstelenül, a szülőföld emlékét, a honvágy terhét hordozva magukkal. Ezt látod a hajón, ezzel van tele a megfeneklett ladik. A híd másik oldalán pedig a kitört fa... a németek, de nem a csehszlovákiai németek, hanem a magyarországi svábok. Az ő életük így tört ketté, ahogy a szobrász ábrázolja. De a remény is ott nő ki a kövek közül, a meggyilkolt hársfa alatt új, pici növény bújik elő, talán a jövő, talán a holnap, talán a remény. Még egyet hiányolok a kompozícióból, valami szimbolikus formában az összes nacionalista, patrióta, Benešdekrétumos szörnyet a patakba lökni, egyszer és mindenkorra, és talán akkor nem lesznek kitört fák, megfeneklett ladikok többé a történelemben.