Julianus Kilátó Nagymaros

Végig táblák jelzik az irányt, ami először az Országos Kék Túra (kék kereszt jelzés) útvonalán haladt Nagymaroson a falun belül a Fehérhegyen - útközben sok cicát láttam. Egy szakaszon a házak mellett kell egy meredek lépcsősoron fellépdelni. Ez az útszakasz a Köves-mezőig vezet. Itt van egy lebetonozott, de mára feltöredezett fennsík szerű rész (korábbi fesztivál/piknik hely lehetett, parkolóval? ), ahol a padoknál egy jó kis kilátópont nyílik a Dunára és szemben Visegrádra. Itt az út többfelé elágazik, sajnos az útjelző táblák egy részét letépkedték vagy az időjárás tépázta meg, lényeg, hogy éppen a Julianus kilátó felirat sem látszik. Itt a kék csík/sárga csík útvonalon kellett továbbhaladni a kilátó felé (balra, mintha egy kicsit visszafordulnánk), és nem a keresztnél a kék kereszten észak felé, mert az elvisz másik irányba Zebegény felé, kikerülve a kilátót (a Kós Károly kilátó irányába, ha jól sejtem). Ha sikerült a helyes útirányt elkapni, akkor a következő megállópont a Világos-tér. Útközben többször keresztezte a túraútvonal az erdészeti utakat. Az utolsó 650 méteres szakasz a legkeményebb (20 perces időt ír a jelzőtábla), ami tényleg egy combosabb emelkedő a hegytető felé. A fák között az utolsó métereknél bukkan ki a kilátó építménye. A 482 méter magas Hegyes-tetőre 1939-ben épült a kilátó az Encián Turisták a Magyar Turista Szövetségnek köszönhetően, amelyet Julianus barátról neveztek el. A kilátót 2013-ban újították fel, azóta is jó állapotban van. A kilátó 15 méter magas, éjjel-nappal látogatható. Páratlan kilátás nyílik minden irányba, egyrészt a Dunakanyarra és a visegrádi fellegvárra, a környező hegyekre, illetve a Duna másik oldalán Dömös és Zebegény felé. Oda-vissza ugyanazon az útvonalon haladtunk, de ahogy írtam, lehet továbbmenni az úton a kilátóból Zebegény felé, esetleg még a Remete-barlangokat is útba ejtve. Fontos, hogy útközben a faluközpontot elhagyva már nincs semmilyen étel- vagy italszerzési lehetőség, még kút sincs, legalábbis mi nem találtunk.