Alföldi túristák Nagymaroson

Az a csodás Dunakanyar két keréken.
Dunakeszin át Vácig, aztán Verőce, végül Kismaros és Nagymarosra gurulunk.
45 km-nyi tekerés, ami kb. 60-nak is felér
az egész napos erős széllel szemben. Időnk még lett volna a továbbtekerésre, de meguntuk a szélharcot,
így végállomás: Nagymaroson.
A Visegrádi Vár csodás panorámája sokáig elkísért bennünket.
A Nagymarosi Termelői Piacra látogattunk el. Szeretjük ennek a piacnak a "nagybetűs" emberi arcát:
a kis helyi kofák ízletes és ízléses portékai között már otthon vagyunk. Van itt minden, mi kedvünkre való:
enni- és innivalók, kézzel készült csecsebecsék tárháza. Itt nincs tucat holmi.
A húsárusnál az illatokkal kígyózik a sor.
Kedves "nagymama-forma" nénitől mézeskalácsot vesznek a gyerekek, a vásárlás mellé még ajándék is dukál:
hímzett illat zsákocska. Szívből jövő a mosoly, ahogy a kívánság is.
Hideg van, Visegrád is morcos arcát mutatja, szürkébe burkolózik inkább. De a Duna partot nem lehet kihagyni ilyenkor sem.Hatalmas hullámokat vet a víz a szelektől és hajóktól. Hiába nincs nyár,
a kavicsdobálást és gyűjtést nem lehet kihagyni.
Szeretjük a hideget is, hogy aztán nyáron még jobban értékeljük a hűsítő hullámokat.
Voltunk márciusban és decemberben is.Ezért vannak különböző képek.